Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legendák és kétségek

HOL NYUGSZIK VAK BOTTYÁN ?

Bottyán János generálist 290 éve temették el a gyöngyösi ferences templom kriptájában – állítólag. A kuruc vezér nyughelyéről már halála másnapján legendák keringtek, s a sírhelyét máig nem tárták fel.

Bottyán János élettörténetében már a születési dátuma is bizonytalan. Valamikor 1643-ban vagy 1644-ben látta meg a napvilágot Esztergomban. Tisztázott viszont, hogy diákoskodás és jezsuita portáskodás után adta a fejét a katonáskodásra. A Garam és a Vág mentén kezdte a hadi szolgálatot mint végvári katona. Már ebben az időben kitűnt vitézségével, kiemelkedő bátorságával, szokványosnak még akkoriban sem nevezhető tetteivel. Az érsekújvári várban például – a törökök közé vegyülve – kidobott a minaretből egy dervist. Ugyanitt több esetben párviadalra hívta a törököt, és nem rajta múlott, hogy a küzdelem mindig elmaradt. 1686-ban Buda visszavívásakor kiemelkedő bátorságával, vakmerő kezdeményezőkészségével tüntette ki magát. Fél szemét is hadakozás közben vesztette el.

A fogolyszöktetés

Életének újabb fordulatát a zólyomi párviadal hozta. Schlick császári generális 1703-ban Ritschan generális csapataival, valamint Forgách Simon, Eszterházi Antal és Bottyán János magyar ezredeivel bevonult Lévára és elfoglalta a felvidéki bányavárosokat. Schlick seregének javarészével tovább masírozott Besztercére, a maradékot pedig Forgách Simon parancsnoksága alatt Zólyomban hagyta. A Felvidék ebben az időben a kurucok hadiipari bázisa volt, ezért visszaszerzéséhez fontos gazdasági-katonai érdekük fűződött. Bercsényi azt a feladatot kapta Rákóczitól, hogy menjen Zólyom alá, és szerezze vissza az „elveszett dicsőséget”. A két sereg a vár alatt nézett farkasszemet egymással. Ekkor a csaknem 60 éves Bottyán császári ezredes a két csapat közötti mezőre vágtatott, és párviadalra hívta a kuruc sereg legvitézebb katonáját. Ocskay László 23 éves kuruc brigadéros „vette föl a kesztyűt”. A különböző fegyverekkel vívott küzdelem hosszú ideig tartott, és mindkét vitéz súlyos sebesüléseket szenvedett.
Zólyom feladása után (minden bizonnyal szabad elvonulás fejében Bottyán játszotta a kurucok kezére a várat) az ezredes Esztergomba vitette magát, hogy a párviadalban szerzett sebeit kezeltesse. Itt Kuckländer császári városparancsnok 1704 őszén (Zólyom és Esztergom kuruc kézre juttatása vádjával) elfogatta, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy Bécsben haditörvényszék elé állíttassa. A rab és kísérete Nyergesújfalun éjszakázott, s a falusiak kiszabadították. A szöktetésben felesége is részt vett, akit ezért a császáriak börtönbe vetettek.
Bottyán 1704 őszén csatakos, fülig sáros lován, jó erőben és tettre készen érkezett meg Rákóczi táborába. A kurucok között generálisi kinevezés (amelyet a fejedelem már egy évvel korábban aláírt) és nagy feladatok várták. A kuruc hadsereg magvát ekkor Thököly egykori katonái, a törökverő végvári vitézek és a császári seregből átállt magyar katonák alkották, ezek köré csoportosultak a fegyverre kelt jobbágytömegek. Rákóczi seregében a nemesi vezetés mindvégig érvényesült, huszonhat tábornoka közül nyolc gróf, hét báró, tíz birtokos nemes volt és csupán egy származott birtoktalan nemesi családból: Bottyán János. Ez a körülmény mindvégig szerepet játszott abban, hogy a frissen generálissá lett katona sohasem került a tehetségének megfelelő szolgálati beosztásokba. Pedig tettei magukért beszéltek. 1704-ben bevette Érsekújvárt, s felszabadította a Dunántúlt. Rákóczi fejedelem személyes vezetésével 1706. augusztus 3-án a harcoló kuruc seregek bevették Esztergomot. Ezzel már-már teljesülni látszott Bottyán János titkos vágya, hogy szülőhelye városparancsnoka legyen. Rákóczi a szavát vette, hogy nem koncolja fel a szabad elvonulást kérő Kuckländer volt városparancsnokot. Bottyán azonban, nem tudván leküzdeni gyűlöletét, inkább „beteget jelentett”.

Nyers volt, és éber

II. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki jól ismerte és kedvelte tábornokát, a következőket írta róla: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt.”
Bottyán generális 1709-ben a bányavárosok visszafoglalására indult, ám tervét nem sikerült végrehajtania. A szabadságharc csillaga leáldozóban volt. Az évtizedes háborúk nyomorúságaitól sújtott országban kirobbanó pestisjárvány több ezer embert ragadott magával. A pusztító vész ellenére 1709 augusztusában Gyöngyösön megtartották a megye közgy
űlését, ahol vendégül látták Bottyán generálist is. Akkor még senki sem gondolta, hogy egy bő hónap múlva, szeptember 26-án (vagy 27-én) este nyolc órakor – miután Hatvan várának feladását sikerült megakadályoznia, és ezzel a tettével a Duna–Tisza közét megvédenie, majd pedig „utolsó eszivel elbocsátá a Bácskaságra az hadakat” – a generális egyes források szerint agyvérzésben, mások szerint pestisben a tarnaörsi kuruc táborban meghal. Bercsényi a tragikus eseményről így írt: „Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban behúnyta másik szemét is.”


Egykorú osztrák gúnykép Vak Bottyánról,
a „gyáva rebellisről”

Assisi Szent Ferenc követői különösen sokat tettek a környezetükben élő szegények megsegítéséért. Ez az egyszerű emberek iránti alázat kivívta a kuruc generális rokonszenvét. Részben ezzel magyarázható jó viszonya a gyöngyösi barátokkal. Érthető hát, hogy a generális halála után feleségének, Forgách Ilonának az volt a kívánsága: férjét Gyöngyösön, a Szent Ferenc-rendiek templomában helyezzék örök nyugalomra. 1709. szeptember 28-án temették el rendkívüli külsőségek közepette.

Fekete István

A császáriak elől rejtették el a halottat

Bottyán János kuruc generális végső nyughelyéről megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy tartják, hogy a temetés után, az éj leple alatt titokban elvitték a holttestet, majd Gyöngyösön a sóház mellett akkor még létező temetőben újratemették, s később, a császári retorziótól való „fenyegetettség” elmúltával visszavitték a templom kriptájába. A másik verzió szerint felesége elvitette, és valahol újratemettette. A harmadik változat szerint az altemplom számos sírhelye a nehéz időkben is megfelelő „inkognitót” biztosított a generális holttestének, így helyben is el tudták rejteni.
A századforduló óta többször felvetődött az igény a gyöngyösi ferences templom kriptáinak, azon belül a generális sírjának feltárására. A Műemlékek Országos Felügyelősége 1906-ban megjelölte ugyan a feltételezett sírhelyet, sőt annak közelében az akkori országgyűlés nevében Thaly Kálmán egy vörösmárvány táblát avatott fel, de ezzel a rejtély még nem oldódott meg. Miterli György esperes plébános 1984-ben a templom felújítási tervében erre a fontos feladatra is gondolt. A kivitelezés során első lépésként 1985. július 18-án felnyitották a kriptákat, melyek ajtaját a többszöri betörések, sírrablások miatt annak idején befalazták. Hatósági helyszíni bejárást végeztek. Ekkor sem jutottak el ugyan Bottyán temetkezési helyéhez, de egészségügyi szempontból megadták az elvi hozzájárulást a kripták érdemi feltárásához. A kezdeményezés ezután elhalt.
1990-ben Posta Benjámin házfőnök vezetésével a ferences barátok visszatértek a kolostorba. Ekkor a város vezetői újra kezdeményezték a feltáró munka folytatását, de az megint csak a tervezésig jutott el.
Bottyán János kuruc tábornok sírjának feltárása csaknem száz éve húzódik. A gyöngyösi templom szentélyének belső, déli falán mindössze egy márványtábla hívja fel a látogatók figyelmét arra, hogy „Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem holtig fáradhatatlan serénységű tábornoka, a szegény nép hű védelmezője, a magyar szabadság oszlopa” valahol a közelben nyugszik.

F. I.